Nos, mivel az elmúlt héten többször is készültem valamilyen írással, mivel egész tűrhető volt a felhozatal, de mindig elfelejtettem, meg közbejött valami, ezért dobom össze ezt a kis összefoglalót a múlt hétről.

Az utóbbi időben egyre többet olvasgatok háttérinfókat (sajnos emiatt több poént le is lőttem magamnak, pl McMahon-sztori, amit már említettem) és innen tudtam meg, hogy néhány hete az egyik Raw valami rettenetesen alacsony nézettséget produkált. Alacsonyabbat mint a Smackdown és ez nagy dolog. Igazából nem akarom bántani a Smackdown-t, mivel a Raw-nak jóval több előnye van vele szemben, ezért is alacsonyabb a nézettség alap helyzetben. A két legfontosabb ezek közül az, hogy a Raw a WWE első számú brand-je és az, hogy hétfő este van főműsoridőben. Na de kanyarodjunk vissza ahhoz amibe belekezdtem. Tehát erre az alacsony nézettségre tekintettel Linda McMahon azonnal összehívta a WWE illetékeseit, hogy tegyenek valamit ez ellen. Szerényen megjegyzem ennek már jóval hamarabb itt lett volna az ideje. És itt döntötték el, hogy mindent bevetnek a nézettség feltornázására. Az eredmény pedig, hogy az egész McMahon család ismét képernyőre kerül és McMahon limuzin-robbantásos sztorija is folytatódik.

Szóval amiért ez a cikk szültett az az, hogy az elmúlt héten jobban meg voltam elégedve a show-k színvonalával mint eddig. Mondjuk már előre tudtam, hogy valami jóra lehet majd számítani amikor meghallottam, hogy a Madison Square Garden-ben lesz megtartva a heti Raw. Tudniillik ez a WWE otthona, a WWE mekkája. McMahon-al indult a show és megtudta a lányától, hogy a rég elfeledett törvénytelen fia egy WWE superstar. Nem tudom ki hogy van vele, én fetrengtem a röhögéstől ahogy szemezett a ring körül álló pankrátorokkal. Kifele menet megtorpant, megfordult és ránézett Kennedy-re. Ekkor az aréna majd szétrobbant az őrjöngő nézőktől. A tömeg vagy valamit tud vagy egyszerűen csak a gondolattól, hogy Kennedy a fia, tört ki az őrjöngés. Aztán Kennedy hamar elfeljetette ezt a nézőkkel, mivel folytatta Lashley sérülésének kihasználását és azzal idegesítette a közönséget, hogy újra megmutatta a felvételt. Gondolom mikor majd Lashley visszatér elővakarják build-up sztorinak. Amúgy megjegyzem, a műsor alatt több alkalommal is felbukkan egy-egy pankrátor McMahon-nál, arra utalva, hogy az adott illető akár a fia is lehet. Egyébként Coach és Vince végig azon törték a fejüket, hogy derítsék ki, hogy ki lehet a fia, mivel a nő aki a pert indította, annak az ügyvédje nem árul el semmit, a DNS tesztek pedig hosszú hónapokig is eltarthatnak.

William Regal, az új General Manager, már aktívan tevékenykedik, azt tervezi, hogy az American Idol (vagy mi a szar) WWE-s változatát csinálja meg. Erre JBL és Michael Cole elő is adnak egy röpke produkciót, ami szerintem óriási volt. Ezután Cryme Tyme vs Cade and Murdoch. A közönség őrjöng mivel Shad és JTG New York-iak. Cryme Tyme hozza a szokásos jó kis színvonalat, Murdoch-ékat pedig kezdem egyre jobban megkedvelni. Már nem kérdezem azt, hogy ennek a két gyökérnek mért adták oda egyik pillanatról a másikra a Tag Team Championship-et. Cryme Tyme amúgy ismét poénkodott azzal, hogy eladtak valamit ami épp a kezük ügyébe került. Ahogy kiválasztották, hogy mit fognak árverésre bocsátani az jó volt, de az eladás része szerintem hétről-hétre egyre szarabb.

A következő meccsről csak 7 szót tudok mondani: Snitsky új karakterével már tele a tököm! Az ilyenekből bőven elég egy és az már megvan Mark Henry személyében.

Ezután következett a WWE Idol, zsűritagok pedig, Regal, Maria és Mick Foley. Ha esetleg kérdeztétek, hogy Foley mi a francot keres itt, akkor a választ egy kis várakozás után meg is kaptátok. Amikor leült azt mondta, hogy befelé jövet 2 dolgot vett észre, az egyik, hogy jó érzés újra itt lenni New York city-ben, a másik pedig, hogy manapság szinte mindent elvállal pénzért. Hát ezt nem mi mondtuk Mick. Az első versenyző nem lepett meg igazán, sőt tudtam, hogy ő lesz az egyik, Jillian Hall. Szerintem óriási az a vernyogás amit már sokadjára lenyom nekünk. A legnagyobb poén a közönségben a szörnyűlködő arcok. Aztán volt itt még egy kis retro előadás is, beszartam amikor a már jól megszokott formában Howard Finkle felkonferálta Nikolai Volkoff-ot és megkérte a közönséget, hogy álljanak fel, mert Nikolai elénekli a szovjet himnuszt. Egy röpke megjegyzés, a jó kommunista Nikolai sapkájának az oldalán egy amerikai zászló figyelt. A vége az egésznek az lett, hogy Marella bejött rinyálni, Simmons lezúzta és megnyerte a versenyt. WHAM! vagyis DAMN! A zsűri szerintem jót alakított az értékeléseknél, mindenki a karakterének megfelelő stílusú poénokat nyomatott.

Cody Rhodes és Charlie Haas meccse egész jó volt, nem tudom én úgy vettem észre mintha Cody kezdene egy kicsit elszállni magától, de azért a mozgása még mindig nagyon tetszik.

A main event gigantikusra sikerült és ehhez nagyban hozzájárult a közönség is. Egyre többször vív harcot a nézők 2 tábora (a Cena-kedvelők és a Cena-utálók) a maguk módján. Mindenki nagyot teljesített, de Umaga ismét kiemelkedő volt. Az utóbbi időben óriási meccseket csinál, lassan kinövi magát egy igazi main eventer-ré.

ECW. Na ez a show is egy óriási eseménnyel kezdődik, egy kb fél éves szünet után az ECW újra kap egy General Manager-t, aki nem más mint Armando Alejandro Estrada. Nagyon sok külföldi fórumon olvastam, hogy rengetegen érdeklődtek utána, hogy mi van vele, mikor tér vissza, már nagyon várják, mert óriási arc. És én is közéjük tartoztam. És most megkaptuk, hirtelen és váratlanul.

CM Punk vs Big Daddy V. Visceráról pontosan ugyanaz a véleményem mint Snitsky-ről. Mindkét pankrátornak volt egy egész tűrhető karaktere amit már meg is szoktak az emberek. Erre lett belőlük egy-egy nagy dühöngő állat, aki hétről-hétre ismeretlen neveket zúz szét a ringben 1 perc alatt. A meccs eredménye is eszerint alakult, Punk vesztett, nálam meg az lett az eredménye, hogy ez az egyetlen meccs ami nem tetszett.
(Ja amúgy tudom, hogy Tommy Dreamer-t is lezúzta, de én azt már nem is számítom meccsnek.)

Stevie Richards vs Kevin Thorn. Jó kis feud, nekem tetszik és az is, hogy Stevie-t újra elkezdték egy kicsit foglalkoztatni. Thorn-al is meg vagyok elégedve, plusz az ő karaktere tökéletesen beleillik ebbe a történetbe.

Boogeyman vs John Morrison. Szerintem még nem beszéltem róla úgyhogy most megemlítem, nem igazán értem, hogy Nitro-nál ez mitől volt karakterváltás. Más lett a neve és a haja, ennyi. Ugyanúgy viselkedik mint eddig, hiába akarják azt elhitetni velünk, hogy most nagyképűbb mint volt, én szerintem ugyanígy viselkedett régen is. Na mindegy, a meccs amúgy tetszett, Boogeyman-ben több lehetőség lenne ha fiatalabb lenne, de nem az, úgyhogy én meg vagyok vele elégedve, a karakterét pedig a kezdetektől fogva töretlenül imádom.

Ide most a múlt pénteki Smackdown jönne, de én az azelőttiről szeretnék szólni egy pár szót. Az egész show tetszett, kicsit a Finlay vs Matt Hardy meccs lehetett volna rövidebb, de én most csak 2 dolgot szeretnék kiemelni a műsorból. Az egyik Undertaker feltámadásának jelei. Mindig is nagyon kedveltem ezeket és aki nem tudná esetleg annak most elmondom, hogy ha Undertaker lesérült vagy valamiért visszavonult kicsit, akkor mindig eljátszotta a halálát. Igen, Taker eddig ekég sokszor halt meg és ezzel együtt ugyanennyiszer fel is támadt és eddig mindig más formában tért vissza. Ezért is várom kíváncsian visszatérését, hogy lesz-e valamilyen változás. A visszatérés lehetséges helyszíne az Unforgiven lehet, mivel a promo videó vége fele egy hang azt mondja, hogy Unforgiven.

A másik esemény pedig amit szeretnék kiemelni az a Chavo Guerrero Mysterio-paródiája. Be kell vallanom én is bedőltem neki, annak ellenére, hogy már az gyanús volt ahogy berohant, de mivel Chimel nem azt mondta, hogy Mysterio-nak meccse lesz hanem csak azt, hogy üdvözöljük, arra gondoltam bejön Summerslam előtt és szól egy pár szót. Mikor végképp rájöttem, hogy Chavo az, hirtelen felindulásomban kibaszott mérges voltam rá, de aztán már amikor Mysterio beszédstílusát utánozta, fetrengtem a röhögéstől. A Eugene-al való meccse alatt is nagyon jól utánozta Rey mozgását, a hab a tortán viszont az volt amikor elbaszta a 619-t és Eugene felülkerekedett, és elkezdte Chavo-t utánozni.

És végül Saturday Night's Main Event, ami hozta az eddig megszokott hangulatot. Minden meccsnek az a lényege, hogy a pankrátorok megmutassák híres mozdulataikat és csináljanak egy nagy show-t, meg egy kis build-up-ot az aktuális feud-oknak. Volt itt McMahon-sztori folytatás, amiből semmi nem derült ki, nem jutottunk közelebb az igazsághoz. Volt Austin, aki hozott magával két stunner-t is. És volt egy kis sztárparádé, Evander Holyfield személyében, aki nemrég tért vissza a boxba, úgyhogy Matt-et olyan 5 mp alatt elintézte volna, de azért jó kis show-t hoztak össze, amiből végül MVP jött ki rosszul.

Szóval nagyjából az elmúlt 1-másfél héttel egész meg vagyok elégedve (ha kritikus szemmel nézem, mert mint ahogy már sokszor elmondtam én fanatikus rajongó vagyok és én elvoltam eddig is), de azért McMahon egyelőre csak a leglapabb lépéseket tette meg, ami arra volt elég, hogy az eddigi nézettségi szintet visszahozta.

Ja és ezt a lehetőséget szeretném kihasználni, hogy egy kicsit beszéljek a terveimről (amúgy attól, hogy a főoldalon nincs semmi új attól még frissül az oldal, ezzel most a theme szekcióra gondolok, merthogy folyamatosan bővítem). Közeledik a Summerslam úgyhogy valami ezzel kapcsolatos meccset tervezek felpakolni vagy egy egész ppv-t, mivel van egy régebbi ami nekem nagyon tetszett. Plusz jön az évfordulója annak is, hogy már 2 éve nézem folyamatosan a WWE-t. Ezenkívül belevágtam a legújabb FAQ témába is, ami ezúttal a meccstípusok lesz és rá kellett jönnöm, hogy kemény fába vágtam a fejszém, mert szerintem nagyon hosszú lesz. Bár lehet tévedek, mivel a WWE PPV-s témánál meg azt hittem, hogy az rövid lesz. Úgyhogy gyűjtöm az erőt hozzá és próbálom minél hamarabb elkészíteni. Ha pedig meglesz, akkor szerintem belevágok a WWE történelembe, de ez már tényleg a távolibb jövő. Úgyhogy az oldal él és virul, csak az utóbbi időben kevesebb volt a kedvem a problémáim miatt.

By baxxter8