World Wrestling Entertainment

Először is mielőtt belevágnék, szeretnék visszalépni egy kicsit az utolsó Smackdown-hoz. Készültem külön hírként megírni, de az elmúlt héten annyira nem úgy teljesített a WWE ahogy elvártam (azért jó volt, de többre számítottam picivel), hogy egyszerűen nem akart jönni az ihlet. Az egyik Khali-val kapcsolatos, sajnos elég egyszerűen oldották meg a dolgot, de ennek ellenére azért érdekes lesz, mivel Batista-t kapta meg ellenfélnek. A másik ami történt, hogy Edge kapott egy number one contender-t, Kane személyében. Nos, először tisztázni szeretném, hogy sem Edge-el sem pedig Kane-el nincs problémám, nagyon várom az összecsapást, csak Teddy már megint, mint büntetőeszközt használta Kane-t. Tehát ennyi lett volna az előzetes mondanivalóm, jó kis meccsek alakultak ki, viszont a tálalásuk módján lehetett volna változtatni. Na mindegy. Lépjünk.

Egész jó hangulatban ültem le ma dél körül megnézni a Raw-t, már nagyon régen nem néztem nap közben, 1 hónapig csak reggel volt rá időm, le is voltam maradva egy ideig rendesen. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez a jó hangulat a műsor során meg is maradt. Voltak benne visszatérő arcok, poénok és egy kellemes main event. Nos, kezdjük az elején. Tag team meccs, Cade és Murdoch bevonul, majd felcsendül egy ismerős dallam. Ezt nem hiszem el, újra szerepet kap a Highlanders. Nem tudom ki hogy van vele, én kedvelem őket, ilyen színes egyéniségek kellenek a tag team divíziónak. Nem is értem a WWE-t, tele van lehetőségekkel a csapat részleg, amit egyáltalán nem használnak ki, csak nagyon ritkán. Ott van a Cryme Time, a Highlanders, Hardy Boyz, Cade and Murdoch és a World Greatest Tag Team. Óriási dolgokat lehetne művelni ezzel az 5 csapattal. Ja és az átdraftolt London-t és Kendrick-et majdnem el is felejtettem. Szóval kellemes meglepetés ért, Roby és Rory jót alakítottak, de sajnos a vereség kötelező volt, nem is vártam mást.

Ezután pedig egy olyan dolog következett, ami a DX eltűnése óta egyre ritkábban van, mégpedig a háttérben lezajló poénos szegmensek. Most volt egy, jót nevettem rajta. Az öltözőben Haas basztatta Benjamin-t a múlt héten történtek miatt, hogy kezet csókolt King Booker-nek és felajánlotta neki, hogy az ő kezét is megcsókolhatja születésnapi ajándékként. Benjamin-nak nem tetszett a dolog, ezért meg is ígérte, hogy ha ma este veszít akkor szájoncsókolja Haas-t, amibe ő bele is ment boldogan. Aztán amikor Shelton elment, akkor jött rá Haas, hogy mibe is ment bele az előbb. Nem a legpoénosabb jelenet volt a WWE történetében, de felüdülés volt megint látni egy ilyet. Amúgy később jött a folytatás, mivel Shelton vesztett, ezért Haas tovább basztatta, a lényeg végülis az, hogy kibékültek és ölelkezés közben belépett az öltözőbe Simmons, aki erre már vagy ezredik alkalommal is benyögte, hogy DAMN!

Aminek nagyon örültem még, hogy ismét sztorit csinálnak az egyik legendával, mégpedig Dusty Rhodes-al. Múlt héten Randy Orton odamnet Rhodes fiához, hogy bemutatkozzon, a vége viszont az lett, hogy Dusty kapott egy pofont Orton-tól. A mostani Raw-ban egy kis szópárbaj után Dusty belement Randy kihívásába, de ő határozta meg, hogy milyen meccs legyen majd a Great American Bash-en. Egy Texas Bullrope Match.

Volt egy nagyon jó kis diva meccs is, ezúttal nem csak a csajok bájai kötötték le a figylmem, hanem maga a meccs is. Két csaj van akinek konkrétan a wrestlingjét szeretem nézni, de közülük már egyik se nyomja. Ők amúgy Trish Stratus és Lita, Lita az abszolút kedvencem a női pankrátorok közül, természetesen ringbeli tudás és nem kinézet alapján. Szóval volt itt most Mickie James, Candice Michelle és egy visszatérő is Beth Phoenix. Emlékszem még anno Mickie debütálása után nem sokkal bukkant fel és belekezdtek egy feudba, de lesérült és kirúgták.

Végül pedig a main event, ami egy csapatmeccs volt, az egyik oldalon Kennedy és Booker párossal, a másik oldalon pedig Lashley-vel. A műsor elején jött létre ez a meccs és Lashley-nek a show végéig találnia kellett egy csapattársat, különben handicappelnie kell. Kicsit húzta az időt, de végülis kiderült, hogy talált társat, Jeff Hardy személyében, aminek én nagyon örültem. Mindig jó látni két olyan pankrátort együtt szerepelni, akik még soha nem találkoztak azelőtt a ringben, mindegy, hogy egymás ellen vagy pedig csapatban.

Szóval összegezve a történteket, azt kell, hogy mondjam, a múlt heti show-nál jobbat kaptunk, de ez még mindig ugyanaz a közepes színvonal. Nekem elég, de ez a normál nézőnek kevés. Reméljük Triple H valamit dob majd ezen, mert szerintem jövő héten már jönni fog vagyis ha szerepeltetni akarják a Great American Bash-en akkor már csak egy alkalmuk van, hogy összehozzanak valamit.

By baxxter8